1620-ban Angliából 102 ember kelt útra a Mayflower nevet viselő vitorlás 
fedélzetén Amerikába. A hajó a mai Plymuth (Masschussets állam) városánál ért partot. Ezeket az embereket Pilgrimnek - zarándoknak - nevezzük (a zarándok azért utazik, hogy szent helyeket látogasson meg, vagy vallási okokból). Ennek a 102 embernek kb a fele tagja volt annak a vallási csoportnak, amely elhatárolódott az anglikán egyháztól. Azt gondolták, hogy az új egyház nem távolodott el eléggé a római katolikus egyháztól. Ők olyan helyet kerestek, ahol létrehozhatnak egy új saját vallást.
Amerika ma már rengeteg menekült hazája, de a zarándokok voltak az elsők.
A mai képeken azt lehet látni, hogy a zarándokok általában fekete-fehérbe öltöztek, hogy megmutassák mély vallási meggyőződésüket. Valójában ők ezt a ruhát csak vasárnap vették fel. Más napokon barna és zöld ruhában dolgoztak, ahogy korábban Angliában is. Vallásosságuk ellenére sem vetették meg a vidámságot, minden nap fogyasztottak sört és likőrt.
A Mayflower ut
asainak másik fele gazdasági okokból érkezett az új világba. Nekik befektetők fizettek, hogy hódszőrmét, tőkehalat és egyéb termékeket küldjenek haza.
A két csoport közösen élt és dolgozott, a településük irányítását megosztották.
Nagyon sok nehézségben osztoztak. Az Angliából érkező 102 emberből 47 meghalt az első év végére, többnyire betegség miatt, amit a kimerültség, az éhség és a túlfeszített munka okozott. A Mayfloweren érkező 18 feleség közül 13 elhunyt az első évben (a 20 gyerekből csak 3 halt meg). Nagyon keveset tudunk ezeknek az asszonyoknak az érzéseiről, gondolatairól, így csak elképzelni tudjuk a félelmeiket, szomorúságukat.
Néhány indián nagyon sokat segített a zarándokoknak. Megtanították nekik a kukorica- és az árpatermesztést, hogy hogyan kell megenni az osztrigát, hogy hogyan kell hálóval halat fogni, hogy hogyan lehet vadpulykára vadászni.
Egy évvel később a zarándokok nagyon hálásak voltak. Nagy területen terme
sztettek kukoricát, elkezdtek kereskedni a hódszőrmével és felépítettek 11 épületet, kevesebb ember volt beteg, ezért úgy határoztak, hogy egy 3 napos aratási ünnepet rendeznek - az első hálaadást.
Meghívták Massasoit-t, aki ennek a területnek az indiánfőnöke volt. 90 emberrel érkezett, magukkal hoztak 5 szarvast is, ezzel járultak hozzá az étkezéshez. A hálaadás ma jellemző étkei valószínűleg megegyeznek azzal, amit a zarándokok ettek az első hálaadáskor - pulyka, vörösáfonya és sütőtök. (Habár valójában a zarándokok naplója, ami leírja ezt a lakomát, a különböző húsok egész hosszú listáját tartalmazza, de egyetlen egyszer sem említik a pulykát.)
A hálaadás mindig november negyedik csütörtöke. A legfontosabb esemény ezen a napon a családi vacsora. Az amerikaiak ilyenkor az egymás iránti szeretetükre gondolnak és hálát adnak a szabadsá
gukért, függetlenségükért. Nem jellemző, hogy képeslapot küldenének, vagy ajándékot adnának ilyenkor egymásnak. Rengetegen utaznak ilyenkor mérföldeket, hogy meglátogassák a családjukat - a repülőterek és az autópályák nagyon zsúfoltak ezen a szerdán és vasárnapon.
Amerikában a hálaadás az egyetlen olyan ünnep az év során, ami egyedülállóan amerikai, és vallástól és politikától független.
fedélzetén Amerikába. A hajó a mai Plymuth (Masschussets állam) városánál ért partot. Ezeket az embereket Pilgrimnek - zarándoknak - nevezzük (a zarándok azért utazik, hogy szent helyeket látogasson meg, vagy vallási okokból). Ennek a 102 embernek kb a fele tagja volt annak a vallási csoportnak, amely elhatárolódott az anglikán egyháztól. Azt gondolták, hogy az új egyház nem távolodott el eléggé a római katolikus egyháztól. Ők olyan helyet kerestek, ahol létrehozhatnak egy új saját vallást.Amerika ma már rengeteg menekült hazája, de a zarándokok voltak az elsők.
A mai képeken azt lehet látni, hogy a zarándokok általában fekete-fehérbe öltöztek, hogy megmutassák mély vallási meggyőződésüket. Valójában ők ezt a ruhát csak vasárnap vették fel. Más napokon barna és zöld ruhában dolgoztak, ahogy korábban Angliában is. Vallásosságuk ellenére sem vetették meg a vidámságot, minden nap fogyasztottak sört és likőrt.
A Mayflower ut
asainak másik fele gazdasági okokból érkezett az új világba. Nekik befektetők fizettek, hogy hódszőrmét, tőkehalat és egyéb termékeket küldjenek haza.A két csoport közösen élt és dolgozott, a településük irányítását megosztották.
Nagyon sok nehézségben osztoztak. Az Angliából érkező 102 emberből 47 meghalt az első év végére, többnyire betegség miatt, amit a kimerültség, az éhség és a túlfeszített munka okozott. A Mayfloweren érkező 18 feleség közül 13 elhunyt az első évben (a 20 gyerekből csak 3 halt meg). Nagyon keveset tudunk ezeknek az asszonyoknak az érzéseiről, gondolatairól, így csak elképzelni tudjuk a félelmeiket, szomorúságukat.
Néhány indián nagyon sokat segített a zarándokoknak. Megtanították nekik a kukorica- és az árpatermesztést, hogy hogyan kell megenni az osztrigát, hogy hogyan kell hálóval halat fogni, hogy hogyan lehet vadpulykára vadászni.
Egy évvel később a zarándokok nagyon hálásak voltak. Nagy területen terme
sztettek kukoricát, elkezdtek kereskedni a hódszőrmével és felépítettek 11 épületet, kevesebb ember volt beteg, ezért úgy határoztak, hogy egy 3 napos aratási ünnepet rendeznek - az első hálaadást.Meghívták Massasoit-t, aki ennek a területnek az indiánfőnöke volt. 90 emberrel érkezett, magukkal hoztak 5 szarvast is, ezzel járultak hozzá az étkezéshez. A hálaadás ma jellemző étkei valószínűleg megegyeznek azzal, amit a zarándokok ettek az első hálaadáskor - pulyka, vörösáfonya és sütőtök. (Habár valójában a zarándokok naplója, ami leírja ezt a lakomát, a különböző húsok egész hosszú listáját tartalmazza, de egyetlen egyszer sem említik a pulykát.)
A hálaadás mindig november negyedik csütörtöke. A legfontosabb esemény ezen a napon a családi vacsora. Az amerikaiak ilyenkor az egymás iránti szeretetükre gondolnak és hálát adnak a szabadsá
gukért, függetlenségükért. Nem jellemző, hogy képeslapot küldenének, vagy ajándékot adnának ilyenkor egymásnak. Rengetegen utaznak ilyenkor mérföldeket, hogy meglátogassák a családjukat - a repülőterek és az autópályák nagyon zsúfoltak ezen a szerdán és vasárnapon.Amerikában a hálaadás az egyetlen olyan ünnep az év során, ami egyedülállóan amerikai, és vallástól és politikától független.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése